Néha az ember elbizonytalanodik abban, hogy amit csinál, és ahogyan azt teszi, jó-e? Működik-e? Miért működik egyik esetben és miért nehezebb a másikban? A legjobban talán a motivációt illetően tudom ezt szemléltetni.

Azért jönnek hozzám, hogy segítsek nekik motiváltabban hozzáállni a munkához, a tanuláshoz. De hát a motiváció belülről fakad. Az ember magát motiválja. Mit mondhatok én, amitől rájön(nek), hogy „Jé, tényleg! Ettől majd ezek után több kedvem lesz tanulni/ nagyobb lendülettel megyek be a munkahelyemre!!”

Semmit nem mondhatok. Hogy miért? Nézzünk néhány kérdést, amit ilyenkor feltehetek:

Miért (mi célból) tanulsz/dolgozol? Mennyire vagy elkötelezett ez iránt? Mennyire érzed magad energikusnak ahhoz, hogy küzdj a célodért- motiváld magad? Mi az, ami meg tud ingatni? Ennek mi az oka? Mondj példát arra, mikor ez legutóbb megtörtént.  Mit éreztél akkor? Ki(k)hez fordultál segítségért? Miért pont hozzájuk? XY-hoz miért nem?...és így tovább...

 

A fenti néhány kérdés szuperül szemlélteti, hogy csupán egy órácska alatt (lehet, hogy kevesebb) mennyi téma jöhet elő, amelyek visszavethetik a motivációnkat. Érzelmek, kapcsolati háló, megküzdési stratégiák, feldolgozatlan múltbéli  nehézségek…És ahogy elkezdünk beszélgetni egyikről-másikról lehet, hogy egész máshol kötünk ki, mint azt terveztük. Mert beszélgetés közben nyílnak meg új és új kapuk, a saját kapuink, melyek létezéséről gyakran nem is tudunk. És egyik kapuból nyílik egy másik, új felismerések segítenek bennünket abban, hogy jobban megismerjük magunkat, saját erőforrásainkat, vagy épp korlátainkat.

Szóval a közös utazás amellett, hogy gyakorlatilag elvezet minket ahhoz, hogy hatékonyabban tudjuk magunkat motiválni, egyfajta önismereti utazás. És önmagunk megismerése soha nem ér véget. Nem dőlhetünk hátra azzal a tudattal, hogy „Végeztem, most már ismerem magam. Nem érhet meglepetés, mert mindent tudok magamról.”

Jó utazást!