A hatékony tanulás egyik alapköve a jó időbeosztás. Erről rengeteg videót és egyéb oktató anyagot találunk az interneten és számtalan könyv és munkafüzet segít a fejlődésben.

Mégis…a gyakorlatban sokszor tapasztaltam valamit, amit nem tudtam jól megfogalmazni egészen addig, amíg a fenti két képpel nem találkoztam egymás mellé helyezve, egy gyakorlat során.

Döntéshelyzetek kialakítása volt a célom, ahol két hasonló, ebben az esetben azonos tartalmú kép közül kellett választania az ügyfélnek (jelen esetben diák volt, de ennek nincs jelentősége); ebben az esetben az idő témakörében. Melyik kép áll hozzá közelebb? Melyik kép szólítja meg? És akkor, ott tudtam én is megfogalmazni igazán, a képek segítségével: az időhöz való viszonyunk átalakítása kell, hogy az első lépés legyen a jó gyakorlat kialakításához. Miért félünk az időtől? Miért nem tesszük a barátunkká? Mondhatjuk azt is, hogy „Jaj, már csak fél órám van”, „Hogy rohan az idő!” És ebben az esetben a naptárunk nem a segítőnk, a mankónk lesz a hétköznapokban, hanem a stresszorunk, mint a bankszámlánk, amit nem merünk megnézni, mert félünk szembesülni a kevéssel, amink van…ahhoz, hogy a határidőnapló betöltse a funkcióját, hogy biztonságérzetet adjon a teendőink sokaságában, hogy mutassa az utat és a céljaink eléréséhez rendelkezésre álló időt, barátként kell kezelnünk az időt. „De jó, hogy még van fél órám!”, „Nézzük, mi mindent tudok még megcsinálni?!”, vagy „Van még időm egy kávéra